Erdőcsinád (Pădureni) falu Maros megyében Marosvásárhelytől északkeletre. Temploma a 18. század utolsó másfél évtizedében épült, egy korábbi, omladozó, rossz állapotú templom helyébe. Patrónusa erdőcsinádi Szutsáki Ferenc és neje magyargyerőmonostori Kabos Klára volt. Az említett kegyúr bőkezűségének a bizonyítéka még a régi templom számára készített, később az új templomba áthelyezett szószékkosár is. Az 1761-ben készült virág ornamentikával, feliratos címeres mellvéddel díszített szószékkosár alkotója Sípos Dávid volt.
Az egyterű, tágas toronnyal ellátott templom, mint a megbízási szerződésből is kiderült a sáromberki templom mintájára készült. Egységes szép, harmonikus belső kiképzése az erdélyi rokokó enteriőrök legszebbjei közé sorolja. Három templom, pontosabban a nagyercsei, a marosvécsi és az erdőcsinádi templom az, ahol az épület, a belső stukkós díszítés, valamint a berendezés érintetlen, egységes rokokó belső teret alkot. Kimagasló, az erdélyi templomberendezések között egyedülálló faragott bútorzat díszíti mindhárom templomot. Noha csak az erdőcsinádi berendezésen örökítette meg a nevét a készítő mester, stílusában mindhárom templom faberendezése, amelyhez a pókakereszturi templom átfestett padmellvédjeit is hozzásorolhatjuk, egyazon mester/műhely alkotásai. A mesternevet az egyik erdőcsinádi stallum hátlapja őrzi: „Ezen székeket tsinálta N: Ertsében lakó barátosi Balogh Mihály A: 1788. Szabó Ferenc curat.”
A szószékkorona és úr asztala felületét a kő szószékkosárral, illetve a szemközti padmellvéd pilaszterével együtt lemázolták. Az 1801-ben készült úrasztalának egyik faragott feliratos táblácskáját másodlagosan a szószékfeljáró melletti padmellvédre erősítették fel. Az értékes faberendezés szerkezete meggyengült, faanyaga rovarfertőzött, díszítései hiányosak, töredezettek.
A Teleki László Alapítvány által megszervezett beavatkozás során a faberendezés szakaszos restaurálásával Erdély egyik legszebb késő barokk – rokokó templombelsője válik láthatóvá. A munkálatokat a Fornax Kft, Mihály Ferenc végzi.