Szerző: Sarkadi Márton
A dél-erdélyi, 12. században német bevándorlókkal benépesített területbe ékelődve fennmaradt néhány magyarlakta település. Egyikük Halmágy, amely megerősített hely volt, s II. Endre király nem akarta átadni a német telepeseknek. Az Olt völgye fölötti magaslaton ma háromhajós, jelentős méretű bazilika áll, erődítésnek nincsen nyoma. A templom több pusztulást megért falai egykor kimagasló színvonalon épültek, olyan mesterek keze munkája által, akik a kerci ciszterci monostor építésén dolgoztak, s onnan vitték szerte kimagasló mesterségbeli tudásukat számos más, elsősorban barcasági és mezőségi templomon dolgozva.
A templom háromhajós hosszházának nyugati végéhez eredetileg toronypár csatlakozott volna, ez azonban vélhetőleg nem épült ki teljesen. Sokszögűen záródó szentélyéhez két oldalról – helyi szász építőgyakorlatban elterjedt módon – mellékterek csatlakoznak. A templom főhajójának megvilágításáról, a kerci mintát követve, kör alakú ablakok gondoskodnak. A belsőt finoman faragott fejezetekkel és konzolokkal ékesített támaszrendszer tagolja. A mellékhajókat élkeresztboltozat, a főszentélyt hatsüveges bordás boltozat fedi. Utóbbihoz hasonló boltozat volt a főhajó felett is, amelyet – vélhetőleg a 18. század folyamán – egyszerű fiókos dongaboltozattal helyettesítettek.
A kicsiny, száznál alig több lelket számláló gyülekezet erejét meghaladó igyekezettel törekszik fenntartani a kimagasló értékű templomot. Ennek ellenére állapotát számos olyan tényező veszélyezteti, amelyek elhárítása csak jelentős külső segítséggel oldható meg. Az elmúlt években felújították a tetőzetet. 2016-ban a Rómer Flóris Terv támogatásával a vízelvezetési rendszer befejezése és a villámhárító felújítása történt meg.