A Kolozs megyei Magyarvista (rom. Viștea) református temploma Erdély és a Kalotaszeg egyik legismertebb középkori műemléke, a kőből rakott, egyhajós, négyzetes szentélyű épület román kori nyugati kapuzata alapján a 13. század végén épülhetett. A falu első okleveles említése 1229-es, 1291-ben királyi adományként az erdélyi püspökség birtokába került. A templom gazdag festett
fa berendezéssel rendelkezik, melynek kiemelkedő darabjai az átalakított, késő gótikus papiszék, a hajó fölötti kazettás mennyezet melyet faoszlop
által tartott mestergerenda támaszt, a padok, a déli és az nyugati bejáratok ajtószárnyai, a szószék és a szószékkorona. Az épület mellett 18. századi harangláb emelkedik, legrégebbi harangja Mátyás-kori, 1487-es.
A 2021 – 2022 évi Rómer Flóris Terv támogatásával a félköríves diadalíven folytatódott a falképek feltárása, amelynek kapcsán művészettörténeti kutatásra is sor került. Ennek keretében vetődött fel, hogy a déli

bejárat érdekes kőkerete és a négyzetes szentély nem a romanika, hanem a késő gótika emléke, melyet a sekrestyeajtó keretének néhány analógiája is alátámaszt, és eszerint a szentélytér 1498-as feliratú zárókővel rendelkező bordás boltozata nem egy későbbi beavatkozás eredménye, hanem egyszerre épült vele.
A falképfeltárás alkalmával a diadalív nyugati felületének bal oldalán az Angyali üdvözlet

jelenete került elő, míg a jobb oldalon egy ehhez tartozó, töredékessége miatt nehezen meghatározható témájú falkép, talán a Megváltó fogantatása (mint pl. Disznajón). Mindkét jelenet a 14. század eleji vakolatréteghez tartozik.
Meglepetéssel szolgált a diadalív belső felületének a kutatása is: az ívzáradékban a mandorlába foglalva a Végítélet Krisztus-alakjának a felső töredéke maradt fenn (a Maiestas Domini), melynek folytatása egy elbontott, a mainál

kisebb szentély boltozatán volt. Így a falképtöredék azt is bizonyítja, hogy a mai szentély utólagos a hajóhoz képest. Krisztus alakját a négy evangélista szimbóluma kísérte, melyek közül kettő, a sas (János) és az oroszlán (Márk) figurája maradt fenn, utóbbi nyitott könyvet tart. A könyv minuszkuláris felirata részben olvasható, János jelenéseinek egyik sorát tartalmazza. Különlegesség,

hogy ebből az időből, a 14. század elejéről alig ismerünk minuszkulás feliratot a magyar anyagban. A kifestés lefele az apostolok galériájával folytatódott, melyek közül 2-3 alak őrződött meg, közülük felismerhető Szent András az X alakú keresztről.
A diadalív falképeinek feltárása során kiderült, hogy a freskós vakolat rá van fordítva a hajó mennyezetét tartó mestergerendára, következésképpen a mestergerenda a falképek készülte előtt került jelenlegi helyére. Ez indokolta a gerenda és a hozzá tartozó faszerkezeti elemek dendrokronológiai vizsgálatát. A dendrokronológiai vizsgálatok során kiderült, hogy ezek faanyagát a 1329-133o-as években vágták ki. Ez post quem datálta a templom italobizantin falképeit is. A dendrokronológiai kutatás alapján megállapítható, hogy a magyarvistai templomhajó egykori famennyezete és tetőszerkezete, valamint az azokat alátámasztó oszlop és mestergerenda 1330-ban épült, ezzel – mai tudásunk szerint – Erdély máig fennmaradt legrégibb tető-, illetve födémszerkezete.
A falképfeltárást az Imago Picta Kft Kiss Lóránd és csapata végezte, a dendrokronológiai vizsgálatot a csíkszeredai Anno Domini Dendrolab csapata végezte (Tóth Boglárka, Botár István).