Örvénd a Réz-hegységtől délre, a Sebes-Körös völgyében fekvő település. Református temploma egyhajós, keleti végén sokszögzáródású szentéllyel, nyugati kapuját háromszintes késő barokk harangtorony, a hajó északi falán nyíló kapuját portikusz védi. A nyugati karzat–hajó–szentély sor belső tere egységes magasságú, síkfödémmel fedett, délről, keletről és északról szegmensíves záródású ablakokkal világított. Az épület középkori eredetű – legrégibb falszakaszai a hajó déli oldalán két keskeny, rézsűs bélletű félköríves ablakot őriznek. A templomon a 18. század végén – 19. század elején számos átépítést végeztek. A kórus az 1795-ös bővítés eredménye. 1808-ban a régi templom középkori tornyát lebontották, a hajót nyugat felé bővítve új tornyot építettek. Az épület cement alapú vakolattal fedett kő és tégla falazatai, alapfalai rossz műszaki állapotban voltak nedvesek, helyenként szerkezeti megerősítést igényeltek. A horganyzott lemezzel héjalt tető a 19. században készült, szerkesztésében és méretezésében eleve gyenge fedélszéke biológiailag is károsodott, egészében cserére szorult. A templom teljes körű helyreállítása napjainkra igencsak időszerűvé vált.
A Rómer Flóris Terv támogatásával készült épületkutatás, engedélyezési terv összeállítását követően eltávolításra került a külső és belső cementes vakolat. A teljes körű helyreállítás következő nagy lépése a tető helyreállítása volt, amelyet követett a templombelső felújítása. A templombelsőben végzett felújítások során, az utólagosan épített falakon szerkezeti megerősítések történtek, az oldalfalak újra vakolásával, meszelésével, illetve a mennyezet és padlózat cseréje történt meg. A középkori falak egy része, új kanálhátas technikával készült vakolatréteget kaptak.
Megtörtént a templombelső felújítása során előkerült falképtöredékek feltárása és restaurálása is.
A déli oldalon keleti irányból nyugat fele haladva, az első jelenet töredékein három álló figura alakja rajzolódik ki. Az első figura glóriás portrétöredékétől jobbra, az eredetileg kék háttérben, egy sajnos értelmezhetetlen gótbetűs szövegrész található, ez a szöveg lehet esetleg az ábrázolt szent neve is, de ugyanakkor lehet egy imaszalag része is.
A következő nagyobb megmaradt töredéken, két figura törzsét láthatjuk. A baloldali figura okker tónusú ruházatán néhány tüske található, eltartott bal tenyerében stigma nyom látható, feltételezések szerint, a megmaradt töredék ezen részén Krisztus alakja látható. Ezen töredék jobb oldalán látható figurájának vörös ruházata és sötét, talán palástja van, sajnos ennél a figuránál nem maradt meg semmilyen attribútum. (esetleg Szűz Mária alakja lehet.) Közvetlenül ezen attribútum nélküli figura mellett látható, a három álló figura jelenetét lezáró függőleges keretmustra.
A követkő jelenet maradt meg nagyobb kiterjedésben, összesen mintegy 2-2,5 négyzetméteres felület. Ennél a jelenetnél kék háttéralapon, egy csónak töredékes alakját láthatjuk, jobbra dőlő árbocrudjával és roncsolt vitorlával. Az árbócrúd tetején lévő árbóckosárban, egy glória nélküli felfele tekintő figura látható, az árbóckosárból egy keskeny létra lóg a csónak testbe. A csónak belsejében összesen 7 glóriás figura, talán apostolok töredékes alakja látható, némelyikük imára fogott kézzel, némelyikük a dőlő árbócrudat támasztják. A csónaktól jobbra rögtön következik a jelenetet záró függőleges, töredékesen megmaradt keretmustra záródás. A jelenet megmaradt részletei sajnos nem elegendőek ahhoz, hogy konkrétan, pontosan meghatározható legyen, milyen jelenetet látunk, viszont elegendő ahhoz, hogy két jelentre szűkítsük az értelmezés lehetőségét, a két Péter legendára gondolunk, ami egyrészt lehet a „NAVICELLA”, ami a Genezáreti tavon történő eseményeket írja le, másrészt gondolnunk kell a „Szent Péter lecsendesíti a vihart” lehetőségére.