A falu Marosvásárhely mellett, a Középső-Nyárád mentén, a Nyomát-patak torkolatánál fekszik. 1332-ben Sancto Ladislao néven említik először.
Nyárádszentlászló temploma a vidék egyik legkiemelkedőbb építészeti alkotása, amely a ma ismert értékes építészettörténeti emlékanyaga mellett számos olyan régészeti leletet rejt, amelyek feltárása jelentősen segíti majd a koraközépkor erdélyi eseményeinek értelmezését.
A templom szentélyében végzett régészeti kutatás egy a XII. század végére vagy a XIII. század elejére datálható háromhajós, bazilikális elrendezésű, feltehetően nemzetségi monostornak szánt templom építésének elkezdését bizonyítja. A munkálat már a XIII. században megszakadt, elképzelhető hogy a tatárjárás okozta pusztítás miatt nem tudták ezt a nagyléptékű építkezést folytatni.
A templomot talpfára ácsolt, zsindelyezett kerítőfalon nyitott, térszerkezettel támasztott, magas toronysüvegű cinteremkapun keresztül lehet megközelíteni. A látogatót a magas középkori arányokat éltető háromszögletű oromfalú, zömök, fehér épület fogadja. A templom mai tömegét a XIV. század második felében nyerte el. Téglalap alakú hajóból és kisméretű, a nyolcszög három oldalával záródó szentélyből áll, amelyet egyetlen falpillér támaszt a délkeleti oldalon. A szentélybelsőt a keleti oldalról egy kisméretű félköríves résablak töri át. A szentély északi oldalán sekrestye található, amelynek északi oldalához 1520 körül egy nyitott tornácos torony épült. A hajót a XVIII. században készült egyszerű festetlen kazettás mennyezet fedi, a boltozott szentélyt falfestmények díszítik. A nyugati gótikus záródású kapu elé a XVIII. század végén kis ácsolt portikusz épült.
A Rómer Flóris terv keretein belül elkészült a még nem rögzített, elvált vakolatfelületek injektálása, az elvált vakolatszélek visszaragasztása, szélezéssel való rögzítése, a kisebb hiányok, üregek tömítése, a festett felületek tisztítása. A szakemberek rögzítették a porlékony festékréteget, valamint esztétikailag is helyreállították a falképet.