A Teleki László Alapítvány április 20-án tartott, Rómer Flóris-terv – Megújuló magyar műemlékek a Kárpát-medencében című konferenciáján (amelyről itt olvashat rövid beszámolót) Dr. Diószegi László, a Teleki Alapítvány igazgatója tartotta az első előadást.
Ebben többek közt elmondta: az alapítvány 1999 óta dolgozik a határon túli, illetve immár egy ideje az anyaországi örökségvédelemben. A szervezet koordinálja a külhoni magyar műemlékek megmentésére létrejött Rómer Flóris-tervet, menedzseli az anyaországi népi építészeti emlékek megmentését végző Népi Építészeti Programot. Ezenkívül a II. Rákóczi Ferenc szlovákiai nonprofit szervezettel együttműködve lebonyolította a mai Szlovákiában, Borsiban álló Rákóczi-kastély felújítását (ez 2021-re befejeződött), azóta pedig — ugyancsak a nonprofit szervezetet segítve — tevékeny részt vállal az itt megnyitott Borsi Rákóczi Kastélyközpont működtetésében.
Diószegi László bízik abban, hogy bár a legutóbbi kormányátalakítás után a műemlék- és örökségvédelem mint terület új minisztériumhoz került (korábban a Miniszterelnökséghez tartozott, jelenleg az Építési és Közlekedési Minisztérium felel érte), a Teleki Alapítvány továbbra is végezheti azt a munkát, amelyben az utóbbi szűk negyed században nagyon sok tapasztalatot szerzett.
De miért jó az, tette fel a kérdést előadásában a Teleki Alapítvány igazgatója, ha például a Rómer Flóris-tervet egy kis alapítvány szervezi valamilyen állami intézmény helyett? „Számos helyen megoldhatatlannak tűnő feladattal találkozunk, amit egy nagyobb intézmény képtelen megoldani. Sokszor azért, mert maga a probléma túl kicsi egy nagy szervezetnek, máskor pedig például azért, mert egy szomszédos országban kell elintézni, végigvinni valamit, amire egy állami szervnek nincs jogosultsága, egy alapítványnak azonban jóval nagyobb a mozgástere, a lehetőségei” – fogalmazott az igazgató, hozzátéve: a Teleki Alapítvány nagy erőssége az is, hogy az utóbbi több mint két évtizedben nagyon komoly kapcsolatrendszere alakult ki itthon és a környező országokban egyaránt.
„A mi egyik nagy előnyünk, hogy mozgékonyak vagyunk – mondta Diószegi László. – Például 2016-ban kiderült, hogy a Beszterce-Naszód megyei Kiszsolna romos középkori templomának falán értékes freskó található. Erről csakhamar bebizonyosodott, hogy Giotto-másolat, és ha az épület nem kerül nagyon hamar tető alá, örökre elpusztul. Gyorsan kellett cselekedni, amire az alapítványunk képes, így sikerült az utolsó pillanatban megmenteni ezt a kincset.”
Hasonlóan jól jött a mozgékonyság és találékonyság Kárpátalján: a 17. század óta tető nélkül álló, ám még mindig megmenthető állapotú, középkori eredetű kismuzsalyi romtemplom felújításához már az engedélyt sem volt egyszerű beszerezni, hiszen kiderült, hogy az épületnek lényegében nincs tulajdonosa. Ez és sok egyéb tényező nehezítette a felújítást, amely azonban megkezdődött, és ha minden jól megy, néhány év múlva épített örökségünknek ez a darabja is a megmentett értékek listáján szerepelhet.
